Az utolsó szakasz
„Kisvárosi kellemetlenségek, önzetlen működésének félreismerése arra bírta egy szép napon Engel Adolfot, hogy istenhozzádot mondva Pécsnek, Bécsbe költözzön, ahol négy fia közül kettő, Sándor és Mór már előzőleg letelepedtek és ott a faszakmában már eredményes munkálkodást folytattak, de a szakirodalomban is elismeréssel említették neveiket.” (Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből (Egy pécsi újságíró visszaemlékezései). Pécs. 1922. 183 p.)
Az Engel testvérek bécsi parketta és asztalos gyára 1884. (Internet)
„Jánosi Engel Adolf „Pécsről ezelőtt 14 évvel, hirtelen elhatározással Bécsbe költözködött. Két fia, Sándor és Mór már előzőleg ott telepedtek le, nagyobb, szintén a faipar keretébe vágó ipartelepeket létesítve a császárvárosban, ahol most már épp oly jó hangzású a jánosi Engel név, mint Engelék szűkebb hazájában. Az elhunyt megvette itt az eredetileg Rudolf trónörökös részére épült Barawitzka-féle fényes kastélyt, hozzávaló nagy kerttel Döblingben és itt lakott a földszinten, míg az egyik fia az első, a másik fia a második emeleten lakott. A katonaság iránt mindig nagy rokonszenvvel viseltetett, annak tudható be, hogy a kastély kertjében felállíttatta Radetzky szobrát, amint soha nem nyugvó szellemét üzleti tevékenységén kívül eső dolgok is érdekelték, sokat olvasott, sokat filozofált és önművelődés útján mindenhez okosan hozzászólhatott.
Jánosi Engel Adolf kastélya Mecsekjánosiban
Gyermekei nevelésére nagy gondot fordított és családi tűzhelye szent hely volt. Leányai közül a legidősebb Berta, Lőwy Lipót dr. tb. Főorvosnak, Lujza, Stern Mór bécsi bankárnak, Marianna, May Ignác, Ausztria egyik legnagyobb cukorgyárosának, az osztraui cukorgyár egyik tulajdonosának felesége. Negyedik leánya, aki néhai Stein Lipótnak volt felesége, évek előtt megelőzte atyját a halálban. Fiai, leányai, ezeknek gyermekei és három dédunokája képezik leszármazottjait, akik mind gondos szeretettel, rajongással csüngtek a pátriárkán, ki élete alkonyáig élvezhette szelleme frissességét és szerető hitvese oldalán láthatta, hogy mindaz, amit ő vetett, teljes virágában van, és utódjai méltók lesznek az atyához, kinek elveit, komoly munkásságát, jellemszilárdságát és jó szívét is örökölték. A temetésre, mely holnap, kedden délelőtt 11 órakor megy végbe Döblingben, gyermekei és unokái mind egybegyűltek Bécsben, hová a tegnapi és mai nap folyamán tömegesen küldötték Pécsről a részvéttáviratokat. Engel Adolf nevét alkotásai örökítik meg, melyekkel mindenkorra emlékszobrot emelt magának és az utódok lelkében. Pécs szab. kir. város pedig, bár élete utolsó éveit szülővárosa falain kívül töltötte, egyik tetterős, legnemesebb, legjobb, legáldásosabban működő, legkiválóbb polgárát veszítette Engel Adolfban, aki Bécsben is megmaradt szülővárosát a rajongásig szerető, annak fölvirágzását szívén viselő pécsi polgárnak. Áldott lesz emlékezete!
A holnapi napon úgy Pécsett az ipartelepen, mint Komlón, a bányaművekben szünetelni fog a munka. Jánosiból Takács István plébános, ki az elhunytnak köszönhette kiképeztetését, személyesen földet vitt Bécsbe, hogy azt az elhunytnak sírjába tegyék. Jánosi volt kedvenc tartózkodási helye és a jánosi föld vele marad a földi életen túl is” (Pécsi Napló, 1903. január 12.)
Érdekes kiegészítést kapunk Lenkei Lajostól Jánosi Engel Adolf bécsi palotájával kapcsolatban is.
Jánosi Engel Adolf kastélya Mecsekjánosiban
„A cég megalapítója (Jánosi Engel Adolf) olyan keserű érzéssel távozott el Pécsről, hogy az ő imádott városába, melynek fellendüléséért oly sokat tett, mint kívüle csak kevesen, soha vissza nem tért, sőt az őt jóval később a halálba követett feleségével együtt egyik bécsi temetőben kívánt megpihenni is, de szelleme tovább él itt közöttünk most már csak unokáiban. Jánosi Engelék bécsi palotájával, mely végrendeletileg az apa halála után legfiatalabb fiának tulajdonába ment át, nemrég az a furcsaság esett meg, hogy azt a kommunizmussal éles ellentétben álló Bécs városa váratlanul kommunizálta. Nem volt más indoka a községtanácsnak, mint hogy ezen palotára közcélra szüksége van a megcsappant birodalom fővárosának és a több millió értékű épületért a házbérjövedelem hússzorosát állapította meg, mert jól tudták, hogy a lakások után a bentlakó testvérek a szó legszorosabb értelmében csakis testvéri bért fizettek.” (Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből (Egy pécsi újságíró visszaemlékezései). Pécs. 1922. 184 p.)
Sokat kutattam az interneten, mert szerettem volna megtalálni Jánosi Engel Adolf sírját Bécs valamelyik temetőjében. Meg akartam köszönni Neki azt a magas szellemi élményt, amellyel példa értékű élete megismerésével nekem szerzett. Talán – ha csak virtuális formában is – szívesen helyeztem volna el sírján egy csokor Mecsekjánosiból szedett vadvirágot.
Sajnos a sírt nem sikerült megtalálnom, így azután csak egy néma, tiszteletteljes főhajtással búcsúzom el Pécs város egyik legtiszteletreméltóbb egyéniségétől, Jánosi Engel Adolftól…
Hozzászólások